Salföld határában több foltban találhatók ősi kövek, de ha túl nagy a fű, akkor bizony nagyon keresni kell a földből épphogy kibukkanó sziklákat. Ez a terület sokkal gyengébb eróziónak volt kitéve, a vastag gyeptakaró és a bokros növények pedig ma is védik a felszínt a pusztulástól, a kövek pedig szinte egyvonalban vannak a talajjal. Az útszéli, fűben megbújó kövek mellett a faluban is lehet találni néhányat, amelyek közül némelyiket használatba vettek, de van amelyik egyfajta rendhagyó díszként gazdagítja Salföld arculatát.
Nem elhanyagolható részlet az sem, hogy a homokkövet egykor bányászták is, mivel könnyen megmunkálható. A kovás kvarchomokkőnél ugyanis csak néhány ásvány keménysége nagyobb: a topázé, a korundé és a gyémánté. A környéken leginkább Kővágóörsön vésték a köveket az ősi „jövesztés” módszerével. A kövek hajszálvékony repedései mentén lyukakat véstek és ezekbe száraz faékeket tettek. Vízzel locsolták, így megduzzadtak és lehasítottak egy-egy kőtömböt, amit aztán megfelelő méretűre és formára faragtak. A Káli-medence így készült malomkövei messze földön híresek voltak.